|
|
|
Harcos Katalin: Úgy szeress!
Nézz rám, Kedves! Szemed csak rám nevessen!
Úgy nevess, hogy bánat-köntösöm levessem!
Úgy, mintha búmat örökre elvehetnéd...
Add a szád, kérlek! A csókjaidra vágyom.
Úgy csókolj, hogy lélegzetem is elálljon!
Úgy, mintha ezt soha többé nem tehetnéd...
Nyújtsd a kezed! Ölelj szorosan magadhoz!... |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin: Ölelj magadhoz!
Ha hallod sóhajom, és a vágyam érzed
vond két karod körém!
Ha szemem szép szemed mélyébe réved
hajolj megint fölém,
s ölelj magadhoz!
Mi az, mi mágnesként vonz feléd örökké?
Mit sem ér életem,
ha egyszer vágyad kialszik, és közönnyé
sápad az érzelem.
Ölelj magadhoz!
Aján... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin: Álmodtam, veled...
Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg egyik karo... |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin:
Karodban ringatózóm
Árad a zene- karodban ringatózom.
Régmúlt emlékeim törnek elő:
érzések, amikbe most beburkolózom,
a jelen így lesz elviselhető
Átölelsz, égő szád az ajkamra siklik
Fogunk összekoccan, - csókunk őrjítő.
Borostás állad szúr, de belém nyilallik
a vágy, - s te kívánsz. Milyen szédítő!
... |
|
|
|
|
|
|
|
... találta mondani a nővéreinek, hogy "ha Krisztus keresztjét keresitek, vegyétek ki a szívemet, ott megtaláljátok a szenvedő Urat". Ezt az apácák szó szerint értelmezték.
Szent Katalin
Viaszba mártott feje Olaszországban található. Az ország patrónusát 1380-ban temették el Rómában, később exhumálták és lefejezték, hogy a sziennai polgároknak is legyen saját er... |
|
|
|
|
|
|
|
A kandi hold szobámba betekint.
Álmos szemével arcomba nevet,
szellő kezével lágyan meglegyint,
s fakó ezüstre festi az eget.
Kék-ezüst árny oson ablakomba
csendben, puhán, párnámra szenderül...
s hallani vélem, hogy nagy titokban ... |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin:
Mondd, szabad-e?
Mondd, szabad-e álmodni, ha fáj,
hogy színes álom csak, amit szeretnék?
Ha bármint fáj, megértenem muszáj,
hogy többre vágyom, mint amit tehetnék...
Mondd, szabad-e engedni a vágyat
beférkőzni mélyen a szívembe,
ha eszem tudja, hogy nem is várhat
majd változást, akármit szeretne? ... |
|
|
|
|
|